Kisdörgicsei templomrom Dörgicse
Dörgicse, 46°55'47.9"N 17°43'40.4"E, 8244 Magyarország
Szent Miklós tiszteletére szentelték fel az Árpád-kori, román stílusú falusi kőtemplomot, amely a 13. században épült Kisdörgicsén.
Dörgicséről Kisdörgicse felé haladva találhatók a romok a régi kőhíd után.
A templom építését XII. századra teszi a helyi ismertetőtábla. 1225-től a Bogány-Randvány nemzetség tulajdona. A falu feltehetően ekkor Füreddörgicse névre hallgatott, igaz a forrásokban kicsit kaotikus, hogy a “sok” Dörgicse közül éppen melyik milyen nevet viselt. Említik Kisfaluddörgicsének is, a Kisfalud név eredetéről már írtunk a mindszentkállai kisfaludi templomromnál, egyrészt a nem teljesen önálló településrészeket is említették ilyen névvel (ne feledjük a Szarkadörgicséről az előbbiekben írtakat), illetve lehet, hogy az elhagyott pusztatemplom szinonimája volt ez a megnevezés.
Az 1300-as évekből János, az 1400-as évekből pedig Venedek nevű papja ismert. Pusztulása feltehetően a 1600-as évek elejére tehető, a török hadak többször is átvonultak itt, és a jelenlegi Alsó- és Felsődörgicse okleveles említések szerint is adózott a töröknek. Kisdörgicse a török kiűzése után települhetett újra, a régi falutól egy kicsit keletebbre.
A templom kis falusi templom alapterülete kb. 6×10 méter, egyhajós, íves szentélyzáródású.
A felújítás során a téglacsík feletti rész lett újjáépítve. Déli homlokzatán három román kori lőrésablak lett kialakítva. Építészeti érdekessége a nyugati bejáratnál a 165 cm széles boltozati indítás. Az oltár fedőlapja is az eredeti helyére került.
A rom falmaradványában, csakúgy, mint a környéken másutt is, valóságos geodiverzitást élvezhetünk, hiszen a fehér mészkő mellett vörös homokkő, fekete bazalt és tufa is építőanyaga volt az egykori mestereknek.
