Balaton
1548-ban égette fel a falut először a török. A későbbi években többször is a török porta adófizetője. Az 1600-as években az evangélikusok vették birtokba, de 1754-ben Padányi Bíró Márton veszprémi püspök katonai erővel visszaveszi a katolikusoknak és helyreállíttatja. A korabeli dokumentumok szerint 1778-ban működő szentes hely, de 1816-ban már romként írják le. 1938-ban történt meg első statikai megerősítése, 1967-68-ban pedig feltárták a területet. Jelenleg a körülötte lévő tisztáson szalonnasütő és piknikező helyeket alakítottak ki, amelyek hangulatát egyedivé teszi a patinás középkori rom és a remek kilátás a Balatonra.

Keletelt, nyugati homlokzatán magas, kb. 20-22 méter magas toronnyal, aminek a tetején pusztulása előtt sátortető és két nagy kereszt állt. A torony mérete kiemelkedik a hasonló, környéken található templomok tornyai közül. A fenti részében két eredeti és egy rekonstruált román kori ikerablak is található. A templomtoronyhoz csatlakozó egyhajós, egyenes szentélyzáródású templomtest pedig aránytalanul kicsi.

A templomtoronytól észak-nyugatra, földbe mélyített kőház állt. Ez egy 6,5 m belvilágú, Árpád-kori kőház volt, 3 lépcsőfok vitt le a bejárathoz. Ez Dörgicse első kőházainak egyike. A templom akusztikája ma is kitűnő, több zenei műsort, sőt operaelőadást is rendeztek itt.










