Különleges látvány halottak napján egy temető, ahogy számtalan apró lángocska világítja meg a sötétbe burkolózó sírokat.

A temetkezési helyek az emberiség történetének legrégibb idejétől kezdve döntő ismérvei a sajátosan emberi kultúra meglétének, az archeológusok is a különbözőbb kultúrák azonosítása során a temetkezési helyek feltárásától várják az  információkat. Egy-egy konkrét sírhely azonban általában csak egy család vagy egy kisebb közösség történelmi emlékezetének kultikus helye.

„Sokféle temető van. Annyi, mint az ember és az ő bolondsága.”- írja Eötvös Károly Balatoni utazás című művében. S valóban, vannak olyan sírkertek, melyeket különlegességük, vagy épp szépségük miatt érdemes felkeresni, és nem csak november első napjaiban.

Balatonfüred

fotó © Virág László | Csodálatos Balaton

Egy, a  2. században emelt római villa romjaira a 12. században emelték a papsokai Szent Mihály román kori templomot, mely köré a 18. századtól kezdve temetkeztek Balatonfüreden. A papsokai Szent Mihály-templom első hiteles említése 1211-re datálódik. A századok során többször átépítették, így megfigyelhetők rajta román kori, kora- és a késő gótikát jellemző jegyek is. Valószínűleg a török időkben pusztult el a templom, a leégett tetőzetű épület anyagát a környékbeli lakosok hordhatták el építőkőnek házaik felrakásához.

Balatonudvari

fotó © Horváth László | Csodálatos Balaton

A balatonudvari szívtemető az ország négy védett temetőinek egyike, s az 1800-as évektől népesült be szív alakú sírkövekkel, melyeket a Kislődről és Városlődről Balatonudvariba elszármazott református magyarok kezdtek el állítani. Hogy miért éppen szív alakúra faragták a köveket, nem lehet tudni. A legendák egyike szerint szerelmi bánat áll a háttérben. Egy balatonudvari halász szép lánya beleveszett a Balatonba, és szerelme, egy helyi kőmíves legény szív alakú sírkövet készített az emlékére. Ez annyira megtetszett a helyieknek, hogy a legény egyre-másra kapta a megbízásokat hasonló kövek faragására.

Balatonszárszó

fotó © Balatonszárszó

1942-ig nyugodott József Attila a régi balatonszárszói temetőben, sírja ma a Kerepesi temetőben van. A tragikus körülmények között elhunyt Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő József Attila első nyugvóhelye ma zarándokhely. Később készült temetői emlékkövén az “Íme, hát megleltem hazámat” kezdetű, valószínűleg utolsó versének sorai olvashatók. De még meghatóbbak azok a kézzel írt versidézetek, amelyeket az ide látogatók a környező fák törzsére tűztek fel.

Hévíz

fotó © Hévíz

A gyógyfürdő városának, Hévíznek, egregyi részében fekvő temetője főleg a sírok fölé emelkedő  Árpád-kori templomnak köszönheti vonzerejét. Építésének pontos ideje nem ismert, feltehetően a 13. század közepére tehető: először 1341-ben említik írásos emlékek. Az épület a 16-17. században erősen megsérült, 1731-ben átépítették, meghagyva a templom középkori formáját, majd az évek során többször is renoválták. A templom egyenes szentélyű, egyhajós, keletelt, térszerkezete könnyen áttekinthető. A tornya három emeletes és csürlős sisak zárja le, amelyet nyolc fagerenda merevít. Nagyon hangulatossá teszi a körülötte lévő temetőt, ráadásul szép kilátás nyílik innen a környékre.

Keszthely

fotó © Kovács Ferenc

A  Szent Miklós temető az 1700-as évektől szolgált a keszthelyiek nyughelyéül, s több mint 5000 sírhelye között megannyi művészi értéket képviselő faragott homokkő síremlék van. A ma már műemlékvédelem alatt álló temető síremlékei között talán a legjobban említésre méltó a műemlékként nyilvántartott Festetics Mauzóleum. Festetics Tasziló emeltette felesége Lady Mary Hamilton emlékére. Elsőként Tasziló herceg feleségét, Mary Victoria Hamiltont temették ide, aki 1922. május 14-én hunyt el, koporsóját 1925. november 2-án szállítottak át a Fő téri plébániatemplomból. A herceget 1933. május 8-án helyezték örök nyugalomra, fiukat, Festetics (III.) György herceget pedig 1941. augusztus 8-án. Felesége, Maria Haugwitz grófnő 1972. szeptember 23-án hunyt el Bécsben, hamvai azonban csak 1990. október 13-án kerülhettek át a kriptába.

Vonyarcvashegy

fotó © Csodálatos Balaton

Az 1950-es évekig a vashegyiek temetkezési helye volt a vonyarcvashegyi Szent Mihály-kápolna körüli sírkert. A kápolnához, amely Magyarország egyetlen épen maradt halászkápolnája, egy legenda is fűződik. A néphit szerint 1729-ben 46 halász dolgozott a Balaton jegén, amikor rianás következtében egy jégtábla levált. Hat halász azonnal meghalt, 40-en a jégtáblán sodródtak tovább. A halászok fogadalmat tettek, ha megmenekülnek, kápolnát emelnek a dombon. A szél egy idő után megfordult, és partra segítette őket. Történetük napjainkban sem merül feledésbe: a régi temetőhely szomszédságában álló épületnél emlékhelyet alakítottak ki, és évről évre megemlékeznek a halászokról.

Balatonboglár

fotó © Csodálatos Balaton

A balatonboglári temetődombon a Szent Erzsébetről elnevezett park köti össze a legendás képzőművészeti tárlatoknak otthont adó két kápolnát, a Vöröset és a Kéket, melyekben már hosszú ideje nem tartanak istentiszteleti szertartásokat. Mindkettőt sírkápolnának emelték anno. A neogótikus Kék kápolnát Körmendy Lajos gyógyszerész és földbirtokos építette 1856-ban, más források szerint 1891-ben a család síremlékeként. A Vörös kápolnát, benne családi sírbolttal, Bárány Pál emeltette 1857-ben. A parkban, az egykori középkori temetőben pedig szimbolikus sírhelyet kaptak a boglári díszpolgárok.

Balatonszemes

fotó © Keszthelyi Sándor

Sapkadomb. Így nevezik a balatonszemesi temetőben magasodó földhalmot, melyet a néphagyomány szerint a törökök hordtak össze sapkájukban, s alatta egy jeles vitéz van eltemetve. Más vélemények szerint a Bolondvár megfigyelő helye volt ez a halom. A régészeti tudomány álláspontja az, hogy a Sapkadomb egy vaskori sírhalom, mely nevezetes személyiség hamvait rejtheti magában. A balatonszemesi temető azonban más okból is a figyelem központjába került, s az évek során zarándokhely lett. Itt helyezték örök nyugalomra  Bujtor Istvánt, a Balázs Béla-díjas magyar színművészt, filmrendezőt, forgatókönyvírót, producert. Sírja bátyjának, Latinovits Zoltán színművésznek a nyughelyével szemben és édesapja sírja közelében van.

Vállus

fotó © Csodálatos Balaton

A Balaton-Felvidéki Nemzeti park területén, az erdő mélyén bújik meg egy kutyatemető, ahol az egykori katonai bázison szolgáló honvédek hűséges négylábú társait helyezték nyugalomra. A civilek számára hosszú éveken át elzárt területen egy légvédelmi szerepet betöltő átjátszó állomás működött. Az ott dolgozó katonák  több kilométernyire éltek a legközelebbi lakott településtől, az ő társaik és védelmezőik voltak az ebek, amelyek haláluk előtt katonai rangot érdemeltek ki szolgálatukért. Az eltelt évtizedek alatt 12 kutya veszítette életét a bázison, akiknek végső nyughelye lett a bükkerdőben kialakított sírkert.