Még el se kezdődött a szezon, de már érzékelhető a vállalkozók aggodalma – állítja a KISOSZ Veszprém megyei elnöke.

Vágó Péter a hirbalaton.hu kérdésére úgy fogalmazott: a folyamatos képzés ellenére idén is „helyzet” van a balatoni munkaerő-ellátásban.

Az aggodalomra okot adó kérdések: ki fog felszolgálni, főzni, lesz-e elég személyzet a kempingekben vagy a szállodákban. A tavalyi szezonban a tulajdonosak maguk álltak a pult mögé, de Vágó Péter szerint ez nem lehet megoldás. Mint mondja: „A vendég egyre több a szakács egyre kevesebb a magyar tengernél”. Vágó szerint ennek több oka van, az egyik lényegi kérdés mindenképp anyagi természetű. „2017-ben ugyan emelkedett a minimálbér, de ez nem mérvadó, mivel a jó szakembereket eddig is messze a minimálbér felett fizette meg a vendéglátós, az északi parton mindenképp. Igazi gond nem a stabil munkatársakkal van, hanem a szezonális munkaerővel. Egy biztos: az uniós fizetésekkel egyelőre nem tudjuk felvenni a versenyt.”

Szakácsból legnagyobb a hiány

Mile Csaba, a siófoki Hotel Yacht**** Wellness & Business és a hozzá tartozó BlueDot Bistro vezetője a hirbalaton.hu kérdésére megerősítette: a szakmai képesítést igénylő munkakörök (szakács, felszolgáló, recepciós) ellátásában óriási munkaerő-hiány tapasztalható a piacon. „A hiány oka a külföldi munkavállalásban keresendő, ami a hazai munkabér többszörösét biztosítja. Az elsődleges célországok: Ausztria, Németország, Svájc és Nagy-Britannia. Ehhez jön még az a tény, hogy Ausztriában egyre több szálláshely tér át egész éves nyitva tartásra, ami azt a lehetőséget is kizárja, hogy a hazai, szezonális hotelek a nyitva tartásuk alatt minőségi munkaerőt tudjanak alkalmazni.” Mile Csaba szerint a legrosszabb helyzet a szakácsok esetében alakult ki, a munkaerő-hiány itt a legmagasabb.

Szöllősi Tamás, a balatonfüredi Vitorlás Étterem egyik tulajdonosa úgy fogalmazott, hogy tragikus a helyzet. „Olyan kollégák között kell válogatnunk, akik évekkel ezelőtt az első körös elbeszélgetésig se jutottak volna el. Ők mennek ki az asztalokhoz, és ők a mi arcaink, velük azonosítják az éttermet.” Szöllősi szerint a probléma egyik gyökere, hogy a szakmának nincs komoly érdekképviselete. „A meglévő szervezetek állami-önkormányzati pénzekből tartják fenn magukat, a vállalkozóknak pedig nincs annyi forrásuk – és belátható időn belül nem is lesz -, hogy saját, önálló érdekképviseletet hozzanak létre. Így aztán bármit megcsinálhatnak, és meg is csinálnak velünk.” A balatoni vendéglátásban évtizedekre visszanyúló tapasztalatokkal rendelkező szakember úgy látja: az itthon maradt munkavállalók tudják, hogy a munkájukért sokat kérhetnek, akkor is, ha a képességeik és a kitartásuk ezt nem indokolja. „Nem állítom, hogy tőlünk nyugatabbra minden rendben lenne, hisz akkor nem tőlünk vinnék el a munkaerőt. Ez nem csak anyagi kérdés: nincs náluk elég ember, aki a vendéglátásban szívesen dolgozna, nem akarják ezt a munkát elvégezni. És a kinti álomfizetések mögé nézve nehéz elképzelnem, hogy heti negyven órás munkával érhetőek el.”

Nem versenyképesek az itthoni bérek

„Nyáron 20-30 emberrel dolgozunk. A szakma egyetért abban, hogy minden munkajogi szabály betartása mellett Magyarországon ennyi ember Ausztriához hasonló bére kitermelhetetlen – azt pedig nem életszerű, hogy minden munkaadó rosszul kalkulál. Két tulajdonostársammal folyamatosan itt vagyunk, a feleségeink, gyerekeink is rendszeresen besegítenek. A Balaton mellett van egy olyan munkavállalói réteg, akik abban nőttek fel, hogy a szezon két-három hónapig tart. Ez idő alatt sokat, napi 10-12 órát tudnak és akarnak is dolgozni. Róluk a szabályozás nem vesz tudomást, az ő foglalkoztatásuk legálisan nem megoldható” – állítja Szöllősi Tamás, aki szerint a szakemberképzésen is sok múlik. „Hozzáállásbeli problémákat látok. Anno sokan vállaltak nyári vendéglátós munkát a Balatonnál, ők jobban akartak dolgozni, mint némelyik mai, szakképzett munkavállaló. Volt olyan időszak a közelmúltban, amikor az ment vendéglátást tanulni, akit máshova nem vettek fel. Felaprózódott a képzés, és gimnáziumok kezdtek vendéglátósokat képezni. Felnőtt több generáció, és őket még mindig ugyanolyan módszerekkel képzik, mint évtizedekkel ezelőtt. Ők lépnek oda a vendéghez, mert én nem tudok a konyhán, az asztaloknál, mindenhol egy időben ott lenni. Lehet több bért kérni, de az mindig áremeléssel jár.”

Mile Csaba is egyetért azzal, hogy béremelésre kényszerülnek a szálláshelyek és a vendéglátóipari egységek, ami a jövedelmet érintő adóterhek miatt háromféle következménnyel jár. „Egyrészt adóelkerüléssel, vagyis nem a teljes munkabér kerül bejelentésre. Másrészt áremeléssel, ami a versenyképességet csökkenti, főként azért, mert a magyar értékesítési árak alacsonyabbak a környező országokéhoz képest, a kényszerű áremelés miatt a versenyelőny el fog olvadni.” Mile Csaba utalt arra, hogy ugyan történt egy ÁFA-csökkentés (étel, alkoholmentes, saját készítésű ital ÁFA-tartalma 18%-ra módosult), de szerinte ez nem feltétlenül eredményezett árcsökkenést, inkább az áremelést tolta el időben. „Harmadrészt a vállalkozás – főként a szezonálisan működő – csődbe megy, mert nem tudja kigazdálkodni a megnövekedett bérekkel járó többletköltségeket. Tudjuk, hogy 5%-kal csökkent a munkáltatói járulékteher, de ez nem oldotta meg a munkaerő-hiánnyal kapcsolatos problémákat.”

Kifogásolható munkakörülmények, elavult eszközök

Vágó Péter szerint az anyagi kérdéseken túl is érdemes vizsgálni a helyzetet. „Mondjuk ki őszintén: a munkakörülmények nálunk sokkal rosszabbak, mint nyugaton. Kevéssé gépesítettek a vendéglátó üzleteink. Ami van, az cserére szorul: a hűtők, a főző-sütő eszközök szinte mindenhol elavultak. Erre uniós pénz nincs, nem volt és nem is lesz. Hazai forrás kellene, hogy klíma legyen a konyhán, és ipari méretű mosogatógép váltsa fel a kézi munkát.” Vágó véleménye szerint az ország más részeiből ismét érkeznek majd nyári kisegítők a Balatonhoz, csakúgy, mint Erdélyből és Kárpátaljáról, de hosszú távon velük sem lehet számolni, mert egy jobb fizetés reményében egy-két év múlva ők is odébbállnak. „Megoldást jelentene a vendéglátó ágazat jövedelmezőségének növelése (például további ÁFA- csökkentéssel), a bért terhelő adók mérséklése, valamint hazai forrás biztosítása eszközre, gépre, az emberi munkakörülmények megteremtésére. És: képezni, képezni, képezni a jövő szakembereit.”