Tíz hektáron terül el balatonalmádi csodálatos parkja, a Szent Erzsébet liget, amely a mólótól a Wesselényi strandig tartó természetvédelmi terület.

Uralkodó fafajok a fehér- és feketenyár és a fehérfűz. Kiemelkedő érték a nagyméretű mocsári ciprus, a platánsor és a piramis-fűzfabokor. Az 1950-es években több fafaj “szomorú” változatát telepítették, majd tiszafa, oszlopos tuja, nehézszagú-boróka és több örökzöld cserjével gazdagították a gyűjteményt. Érdekes a narancsvörös vesszőjű fűz kettős fasora, valamint a narancseperfa.

A park fásítása az 1890-1896 közötti időszakban kezdődött. Az 1883-ban megalakított Almádi Fürdő Részvénytársaság alapító okiratában almádi fürdő felvirágoztatása volt a legfőbb célkitűzés. Ennek érdekében munkálkodásuk folyamatos volt, aminek szinte egyetlen ma is látható eredménye a parti sétány.

A park kialakításának kezdeményezése Véghely Dezső alispán, almádi birtokos nevéhez kapcsolható. Közvetlenül a parti sáv kivételével fásításra került sor, amelynek következtében már 1901-re szép nagy fák voltak a park területén. A rendezetlen parti sávban nem volt épített partfal, csupán nádas, függetlenül attól, hogy a fürdőház és a gőzhajó kikötő már jóval régebb óta működött. 1902-ben került sor a part rendezésére, melynek során a nádast kivágták és feltöltötték a területet. Megépítették az új mólót valamint a zenepavilont. Ugyan ekkor kerültek a parkba az első szobrok is: Petőfi, Kossuth és Rákóczi, majd Véghely Dezső halála után (1914-ben) állították az emlékpadot.

A park nevezetességei:
Almádi Móló, Zenepavilon, Sóhajok Hídja, Irredenta Örökmécses, Petőfi, Kossuth, Rákóczi, Váth János, Wass Albert szobrai, Véghely Dezső Emlékpad, „Kézfogás” Európa Szoborpark.