IV. Béla király jelenlétében 1250 nyarán szentelték fel Szent Imre tiszteletére a sáskai templomot, amelyet a tatárjáráskor elpusztult kápolna helyére építették.

A keletelt tengelyű, 23 méter hosszúságú épület szentélye egyenes záródású, tornya a nyugati homlokzat elé lép ki. A hajó alaprajza kissé szabálytalan téglalap – a déli fal a szentély felé enyhén szűkül –, északon középkori sekrestye csatlakozik hozzá. Bejárata nyugatról, a torony átjárója felől nyílik. A déli oldalon összesen négy íves ablak látható: három a hajón, egy a dongaboltozatos szentélyen; a torony magasan lévő ablaka szintén félköríves.

Kívülről vaskos, rézsűs tetejű, párhuzamos pillérek támogatják a négyszögletes, kősisakos harangtornyot, a déli mellett a külső homlokzaton rőt színű freskótöredék látható. Az épület alaprajza és formái az 1200-as évek második felére vallanak, a kálvária részletét ábrázoló falkép a 14. századból származhat. A templomot egykor körülvevő kőfal nyomvonala még ma is kivehető.