Idén második alkalommal adott át különleges elismerést a Lechner Tudásközpont a Média Építészeti Díja ünnepélyes díjátadó eseményén november 18-án az Európa Hajón.

A későmodern építészeti örökség megőrzéséért elnyerhető Lechner különdíjat idén a keszthelyi vasútállomás és környezetének felújításáért Flachner Szilvia és csapata kapta.

A Média Építészeti Díja gálán idén is szép, végiggondolt és értékes munkákat láthattak az érdeklődők november 18-án. Az immár tizenharmadik alkalommal megrendezett eseményen épület kategóriában piliscsabai családi házat, terv kategóriában finnországi skanzenépületet díjaztak a megjelentek. A médiazsűri tetszését a Palatinus fürdő rekonstrukciója nyerte el. Az Európa Hajón jelen volt a Lechner Tudásközpont is, másodszor adva át a Lechner különdíjat. Ebben az évben Flachner Szilvia és csapatának munkája, a keszthelyi Vasútállomás nyerte el ezt az elismerést. A Lechner ezzel a különdíjjal egy félig elfeledett időszak kiemelt szellemi teljesítményét és a jelenben erre megfogalmazott példás építészeti viszonyulást díjazta. Flachner Szilvia és munkatársai megértették és a felújításnál felhasználták a hatvanas évekbeli épület értékeit. A díjat Gódor Csaba a Tudásközpont ügyvezetője adta át a nyertesnek.

Talán Önök is tudják és látják, hogy minden egyes munkánkban a múlt megismerését és feltárását, a jelen problémáinak megértését és a jövő kihívásaira adott releváns válaszok megfogalmazását tartjuk szem előtt – mondta el Gódor Csaba a nyertest méltató beszédében.

Ezért is érzem úgy, jól döntöttünk, amikor idén a keszthelyi vasútállomást és tervezőjét díjaztuk a Lechner Tudásközpont Legjobb 1945 után Épült Épület Rekonstrukciója Különdíjával, hiszen Flachner Szilvia és csapata olyan érzékenységgel és hozzáértéssel nyúlt hozzá az állomásépülethez, amely mintául szolgálhat minden szakember és döntéshozó számára, aki a későmodern építészeti örökség megőrzésén fáradozik.

A keszthelyi vasútállomás története tipikusnak mondható.

A századforduló környékén épült kétszintes állomásépület a különböző korszakok átépítései jelentősen átformáltak, eredeti térrendszere már nyomokban sem volt felfedezhető. A mostani újjáépítés alapja az 1962-ben Könye Árpád tervezte modernizált állomásépület, mely szintén sokat veszített értékéből a szakszerűtlen hozzáépítéseknek, toldásoknak köszönhetően. Mégis, különlegesnek mondható az elkészült rekonstrukció, hiszen Flachner Szilvia és munkatársai feltárták, megértették és a felújításnál felhasználták a Könye-féle épület értékeit: a Balatonon oly jellemző terméskő anyagokat, a mély ablakkeretezést és a nagyvonalú térszervezést. Így az épület maradéktalanul kiszolgálja a 21. század igényeit – mégis jelentős mementót állít a hazai későmodern építészetnek.

A Lechner kiemelt törekvése, hogy a magyar építészettörténet keveset tárgyalt fejezetét, az 1945-90 közötti időszak későmodern épületeit megmutassa az érdeklődőknek.

A szocializmus hagyatékaként velünk élő városok, házak most kerülnek mind a közvélemény, mind az épített környezet alakítását végző szakma figyelmének középpontjába, ugyanis a sokszor statikailag kifogástalan állapotban lévő házak, életciklusukból fakadóan, felújításra szorulnak. A rekonstrukciók ugyanakkor csak akkor lehetnek sikeresek, ha megismerjük és megértjük a jeles mesterek alkotófolyamatait.

Fotók: Flachner Szilvia