Életének 91. évében, 2020. április 3-án elhunyt a magyarországi vizimalmok egyik legnagyobb ismerője az Örvényesi Műemlék Vízimalom gondnoka.

Magát kovácsnak, nyugalmazott karbantartó üzemvezetőnek határozza meg, de legtöbben mégis úgy ismerték, mint az örvényesi műemlék vízimalom gondnokát. Ezt a feladatot 1989-től tizennyolc éven keresztül látta el.

HIRDETÉS

A Veszprémi Műmalomba 1954-ben lakatosként került, majd 1961-től a Veszprém Megyei Malom-ipari és Terményforgalmi Vállalat karbantartó üzemvezetője volt nyugdíjba vonulásáig.

Ebben az időben nemcsak Veszprém megye, hanem Zala és Győr-Sopron malomipari emlékeit is gyűjtötte, jegyzeteket, fényképeket készített róluk. Gubicza Ferenc kérte meg arra, hogy készítse el Balatonfüred és környéke malomiparának a történetét, amit el is kezdett, de súlyos magánéleti veszteségei miatt félbeszakított. A válságból végül a könyv elkészítése emelte ki a kutatót.

Malomtörténeti fényképarchívuma és adattára egyedülálló az országban. Több száz mázsányi ipartörténeti emléket, alkatrészt mentett meg a biztos pusztulástól. Neki köszönhető az őrvényesi és csopaki vízimalom megmentése, segítségével építették meg a Szentendrei Szabadtéri Múzeum bakonyi és Balaton-felvidéki tájegységének vízimalmát.

Wöller munkásságáért 1994-ben Műemlékvédelemért Emlékérmet 2009-ben Pro Comitatu díjat (Veszprém megye) kapott.

Az örvényesi vízimalom

Dr.Balázs György, a Magyar Molinológiai Társaság elnöke, a Néprajzi Múzeum ny. igazgatóhelyettese így ír róla:

„Vele a malmokat kutató szűk szakmai réteg legtermékenyebb szakembere ment el, aki 1969-ben kezdte el a Veszprém megyei malmok kutatását, terepmunkái során bejárta az egész megyét, felgyűjtötte a történeti adatokat, fényképezett, dokumentált mindent, ami a malmokkal kapcsolatban elé került. Megmentett több száz malomipari emléket, azokat közgyűjteményekbe juttatta. Írt könyveket, tanulmányokat a pápateszéri, csopaki, balatonfüredi, veszprém megyei malmokról, az Ő anyagának felhasználásával készült a kapolcsi malmokról szóló könyv is. Részese volt a nyírádi vízimalom múzeumba kerülésének (Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre), a zalaszántói Kotsy-félevízimalom és a kapolcsi Falumalom megújításának. Szakmai gyűjteménye a Veszprémi Múzeumba és a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdasági Eszköz-és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeumába került.”